A vDraw nevezetű ötletes játék az angol "voice draw" szó rövidítése, ami magyarul annyit jelent, hogy rajzoljunk hanggal. A Flash alapú webes program amit a linkre kattintva már el is érhetünk, a számítógépre csatlakoztatott webkamera mikrofonját, (vagy ha csak egy egyszerű mikrofon van a hangkártyánkba dugva, akkor azt) hívja segítségül.

A szabályok egyszerűek: A mély hang az óramutató járásával ellentétes irányba (balra) "kanyarintja" a folyamatosan előrehaladó vonalat. A közepes hangmagasságú hanggal mehetünk egyenesen, a magas hangokkal pedig az óramutató járásával egyező irányba (jobbra) kanyarodhatunk.

Elég nagy kihívás valamit lerajzolni, a képen látható alkotás épp egy kocsi akart lenni, de ha sokat gyakoroljuk a dolgot nagyon jó hangfestő válhat belőlünk. Jól el lehet szórakozni, főleg ha nem a hangunkkal, hanem a kedvenc zenénkkel festünk valamit: csak indítsuk el egy médialejátszóban a zenét, és a mikrofont helyezzük el a hangszórónk elé - nekem egy idő után periodikus ábrák jelentek meg, főleg ha komolyzenével kísérleteztem, mert pl a Dragonforce nevezetű power metal együttessel nem igazán tud mit kezdeni a program...

A játék indulásakor adjuk meg az engedélyt a megjelenő párbeszédpanelen a webkameránk / mikrofonunk használatára (Allow gomb):

A most következő leírás egy ritkaságot mutat be: Hogyan készítsünk egy feltelepített rendszerből virtuális rendszert, amelyet tesztelésre, biztonsági mentésre, más gépekre való átvitelre vagy biztonsági probléma miatt izolált-tesztelésre használhatunk fel. Akár régi 486-os rendszerünkről is készíthetünk virtuális képfájlt, hogy később elővegyük egy kis nosztalgiázásra. Az egész procedúra a Sysinternals Disk2VHD ingyenes, mindössze 650 kbyte-os programjával zajlik le.

A program segítségével .vhd kiterjesztésű Virtuális Meghajtókat készíthetünk (Virtual Hard Drive), akár úgy is, hogy közben fut a rendszer és aktívan használjuk azt. A program nem igényel telepítést, csak a fenti linken letöltött programot kell futtatnunk. A kész képfájlok az ingyenes VirtualBox vagy a Microsoft VirtualPC-vel nyithatóak meg. Aki Windows 7-et használ, és telepítve van a WindowsXP mode, akkor már van neki egy .vhd fájlokat megnyitni képes környezete. Linux alatt a vmware-mount programmal csatolhatjuk be a rendszerbe, mint egy egyszerű meghajtót - vagy ott is a VirtualBoxot használhatjuk futtatásra.

Ha Windowsról Linuxra váltunk, de szeretnénk, hogy bármikor előttünk legyen a rég megszokott Windowsos környezet, vagy egy jól felépített régi rendszerünket - úgy ahogy van - az új Windows 7 alatt is használni szeretnénk (anélkül, hogy előröl kezdenénk a telepítgetést a virtuális könyezetben) akkor ezt a programot nekünk találták ki.

Miután letöltöttük a programot Futtassuk. Az EULA elfogadása után elénktárul a hihetetlenül bonyolult kezelőfelület:

Alul egy listában választhatjuk ki a meghajtókat, amiből képfájlt szeretnénk készíteni. A jobb felső sarokban található checkboxot ha bepipáljuk, akkor a .vhd fájl kompatibilis lesz a VirtualPC-vel is. Figyeljünk, hogy olyan helyre mentsük a virtuális meghajtót, ahol van elég lemezterület. Körülbelül, mint a képen is látszik a felére nyomja össze a képfájlt, mint amekkora eredetileg volt. Kipróbáltam, ha elvégzünk egy töredezettségmentesítést a procedúra előtt, akkor még kisebb lesz a kimeneti fájl. 

Az elkészítési idő 1-2 órát vesz igénybe, de ez nagyban függ a lemez töredezettségétől, és a számítógép paramétereitől.

Becsatolás Virtual PC alatt

Kész a képfájl, ideje kipróbálni a művünket. Mindezt én Windows 7 alatt, a "hozzá járó"  VirtualPC csomaggal teszem:

Az új rendszert a fenti "Virtuális gép készítése" gombbal csatolhatjuk be.

Adjunk neki egy nevet, és állítsuk be, hogy mennyi memóriát szánunk neki.

 

A varázsló a következő lépésben kéri a .vhd fájlt:

Ha készen vagyunk, akkor megjelenik a VirtualPc-ben egy listában a rendszer, ami startra készen vár. Esetenként újra kell aktiválnunk a rendszert, mert érzékeli, hogy máshova vittük:

Kapcsoljuk be az Integrációs szolgáltatásokat, amellyel mintha csak egy egyszerű program fölé húznánk az egeret - használhatjuk a rendszert.

A kész mű:

Hányszor mondtuk magunknak gépezés közben, hogy "Még ezt az egy érdekes Wikipédia cikket elolvasom kb 15 perc alatt, azután megyek dolgozni"... Majd 2 óra múlva észbekapunk, hogy még mindig ott a befejezetlen munka. Opsz! Erre van az http://x.minutes.at/ website, ahol garantáltan nem felejtjük el a teendőket: Az oldal a megadott időpontban bezárja az éppen lázasan böngészett érdekességeket, és figyelmeztet.

Az X helyére az fenti webcímben egy számot kell írnunk, az utolsó perjel után pedig a meglátogatni kívánt oldalt. Például: http://5.minutes.at/numlockholmes.blog.hu. Ha most felolvassuk a webcímet, akkor angolul a "five minutes at numlockholmes..." szöveget kapjuk, ami azt jelenti, hogy 5 percet tölthetünk el az oldal olvasgatásával. Ha tab-os böngészőnk van, akkor egy felugró ablak figyelmeztet, ha pedig egy külön ablakban nyitottuk meg az oldalt, akkor az bezáródik.

Akár statisztikákat is készíthetünk, hogy mennyi időt töltöttünk el egy adott oldalon a http://howmany.minutes.at/ segítségével. Úgy kell eljárnunk, ahogy a fent leírtak mutatják: A website címét beírni a cím után. Itt viszont visszaszámlálás történik, hanem elindul egy stopper és mutatja, hogy mennyi ideje vagyunk az adott oldalon.

Felesleges, de érdekes weboldal :D

Júniusban indul az új szolgáltatás Amerikában. A játékok a cég szerverein futnak, a felhasználóhoz interneten keresztül jut el a valós idejű tartalom, akár a pc-re vagy a tévére.

A forradalmian új cloudalapú játékszolgáltatást OnLive-nak nevezték el. A cég nyolc éve dolgozik annak az eljárásnak a tökéletesítésén, amely lehetővé teszi, hogy széles sávú internetkapcsolaton keresztül úgy játszhassanak a felhasználók egy távoli szerveren futtatott videojátékkal, mintha az a saját számítógépükön futna.

„Nincs szükség hardverre többé." Legalábbis nem kell egy atomerőmű, ha valami  csúcsjátékot akarunk futtatni a gépünkön. Ezentúl a felhasználó a pénzét nem hardverre, hanem szoftverre költi. A felhasználó oldalán csupán internet-hozzáférésre és egy számítógépre van szükség, vagy még arra sem, mert az OnLive egy speciális adapterével és az ahhoz járó kontrollerrel akár követlenül a televízión is lehet játszani.

Mivel a játék a távoli szerveren fut, a helyszínen lévő gép teljesítménye gyakorlatilag nem számít: A cég vezetője az új technológia bemutatóján egy iPhone segítségével demonstrálta ezt, úgy, hogy azon egy amúgy csúcshardvert megkívánó játékot játszott, a Crysist. Az egész megoldás alapja a cég egyedi videotömörítési technológiája, amely lehetővé teszi, hogy a játék valós időben jusson el az akár több száz kilométerre ülő felhasználóhoz. Perlman szerint kisebb felbontással akár 1 megabites kapcsolaton keresztül is lehet játszani, a HD-minőséghez viszont legalább 5 Mbps kell majd.

 

Azon túl, hogy nem kell csúcshardver a legújabb játékokhoz, az is az OnLive mellett szól, hogy a katalógusában lévő játékokhoz azonnal hozzá lehet férni, azokat nem kell letölteni vagy patchelni (vagy crackelni :D ). Maga a szolgáltatás előfizetéses modellben lesz elérhető, az ügyfeleknek havonta 15 dollárt kell majd fizetni, ezért demókat próbálhatnak ki és néhány alapszolgáltatást vehetnek igénybe. A teljes játékokat további összegekért kell megvenni, illetve lehet bérbe venni. Kérdés, hogy a felhasználó és a szerver közötti válaszidő mennyire szól bele a dologba...

Egy új horrorfilm, a Last call érdekes élményt kínál: a film szereplője a történet egy pontján felhív egy a moziban ülő nézőt, aki onnantól irányítja a karaktert. A "Ne menj be oda!" új értelmet nyer.

A Last call - Utolsó hívás című új német horrorfilmben a nézők irányítanak, így sosincs két azonos történet. A moziban a vetítés kezdete előtt a nézők megadják mobilszámukat, majd a film közben egy bizonyos ponton a film egyik - kellőképp kétségbeesett - szereplője felhív valakit a moziteremben.

Sosem lehet tudni kit, viszont akinél csörög a mobil (valószínűleg az egyetlen mozi, ahol nem azt kérik, kapcsold ki, hanem azt, hogy hagyd bekapcsolva a telefont) egyszerű hangutasításokat adhat a szereplőnek. "Ne menj be! Menekülj! Fordul hátra!" és hasonló mondatokat, melyeket horrorfilm nézése közben interaktív mozi nélkül is gyakran önkéntelenül kimondunk (vagy legalábbis gondolunk).

Most először a szereplő hallgatni fog ránk, és lesz annyi esze, hogy ne menjen le a töksötét alagsorba, vagy az első gyanús jelre fogja menekülőre. Utasításainkat egy hangfelismerő szoftver alakítja át, és a történet ennek megfelelően folytatódik, sőt a végére még egy rémisztő poén is belefér. Lapozós könyv 21. századi módra.

Az alábbi kis összeállítás az Ubuntu Linux fanoknak kedvez, mivel az összes eddigi Ubuntuban megjelent háttérképet tartalmazza. Némelyik kétszer van - az egyik a szélesvásznú változat.

Egy érdekes kérdés, hogy a legelső hivatalos Ubuntu miért éppen 4.10? Miért nem 1.0? Most lehet, hogy nem mondok újat, de én meglepődtem, hogy a verziószám a megjelenés éve, és a kiadás hónpjának kombinációja É.HH formában, azaz az első Ubuntu Linux 2004 Októberében jelent meg.

Az Ubuntu afrikai eredetű szó, jelentése: „emberséggel mások felé”. Nem véletlenül így lett elnevezve: A Canonical Ltd alapítója Mark Richard Shuttleworth, Dél-Afrikai születésű. Elmondása szerint az alapértelmezett háttérképeket mindig az afrikai szavanna színvilágához igazította...

A disztribúciókat miért úgy nevezték el ahogy, az rejtély. - Viszont vicces. Bár az Ubuntu Linux "alapját" a Debiant semmi sem übereli: Az újabb és újabb verziókat a Toy Story (Játékháború) animációs film szereplőiről nevezték el. Bár ez annyira nem is egyszerű. A fejlesztők a még félkész "instabil" változatot mindig SID-nek nevezik, utalva az angol Still In Development (még fejlesztés alatt) mondatra. Viszont épp akkor ment a mozikban az új animációs film, a játékháború - a mozi történetének első, teljes egészében számítógéppel alkotott egész estés produkciója. A filmben a gonosz szomszéd-kisgyerek neve Sid volt. Az akkori számítógépes szlenget az egyszerű ember minduntalan félreértette, mert az emberek azt hitték, hogy az új mozisikerről folyik a vita. Így kapta a többi Debian-disztró a filmbéli szereplők neveit:

Debian 1.1 -> Buzz Lightyear
Debian 2.2 -> Mr. Potato (Krumplifej uraság)
Debian 4.0 -> Etch, a mágneses rajztábla

(rákattintás: nagy felbontásban jelennek meg)

Ubuntu 4.10 "Warty Warthog" (rücskös varacskosdisznó)

 

 

 

 

 

Ubuntu 5.04 "Hoary Hedgehog" (deres sündisznó)

 

 

 

 

 

Ubuntu 5.10 "Breezy Badger" (szeles borz)

 

 

 

 

 

Ubuntu 6.06 "Dapper Drake" (takaros gácsér)

 

 

 

 

 

Ubuntu 6.10 "Edgy Eft" (zizi kisgőte)

 

 

 

 

 

Ubuntu 7.04 "Feisty Fawn" (bátor őzborjú)

 

 

 

 

 

Ubuntu 7.10 "Gutsy Gibbon" (merész gibbon)

 

 

 

 

 

Ubuntu 8.04 "Hardy Heron" (kemény kócsag)

 

 

 

 

 

Ubuntu 8.10 "Intrepid Ibex" (merész kőszáli kecske)

 

 

 

 

 

Ubuntu 9.04 "Jaunty Jackalope" (hetyke szarvasnyúl)

 

 

 

 

 

Ubuntu 9.10 "Karmic Koala" (karmikus (ezoterika) koala)

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

És végül a legújabb 10.04-es verziót: ITT

Áprilisban érkezik az egyik legnépszerűbb Linux-disztribúciónak, az Ubuntunak a következő változata. Tegnap bemutatták a megjelenő, egyelőre még Alpha 3 stádiumban lévő, Lucid Lynx kódnévre keresztelt Ubuntu 10-es változatának kinézetét. A sok rajongót valósággal sokkolta a kinézet.

Az Ubuntunak az elmúlt öt évben védjegyévé vált a barna/narancssárga árnyalatú alapértelmezett asztaltéma. Bár már 2007-ben felmerült ennek lecserélése egy fekete-narancs kinézetre, erre végül nem került sor, minden maradt a régiben. A most érkező Ubuntu 10.04 azonban már teljesen új színsémát kap, amelynek alapja a lila. A háttér kísértetiesen hasonlít a Mac OS X Snow Leopard alapértelmezett háttérképére. Ha ezt kombináljuk egy a gnome-look.org -ról letölthető OS X-es témával, akkor elég megtévesztő lehet az összkép.

A kép teljes méretben ITT

A lilás kinézetet a Canonical mögött álló Mark Shuttlworth több designerrel együttműködésben dolgozta ki. A téma alapmotívuma a könnyedség és a fény volt, amelyhez a szoftverek esetén pozitív képzettársítások kapcsolódnak, mint a kis erőforrásigény és a gyorsaság. Elmondása szerint fontos szempont volt, hogy az Ubuntu meg tudja magát különböztetni a többi operációs rendszertől. (HA-HA). Nem véletlen design:

  A háttéren kívül a rendszer sötétebb árnyalatú vonalon indult el, és kapott egy új beépített témát, ami az alapértelmezett téma is egyben:

  A legfőbb változásokat a sebesség terén láthatjuk majd. Ígéretek szerint a rendszer teljes betöltődését 10 másodperc alá akarják szorítani, a Google Chome OS-hez hasonlóan. Teljesen megújult kezelőfelület mellett a közösségi oldalak integrálása (Twitter- és Facebook-integráció) kapott nagy szerepet. Emellett a korábbinál jobb támogatást kapnak az Apple hordozható eszközei, az iPodok, az iPhone, illetve az akkorra már elérhető iPad.

A multimédia terén további erősítést terveznek, a hírek szerint az Ubuntu 10.04 megjelenésével párhuzamosan egy online zeneszolgáltatás is érkezik U1 néven, amelyhez közvetlenül az asztali lejátszóprogramból lehet csatlakozni, hasonlóan az iTunes-hoz. A letölthető dalok természetesen mentesek lesznek mindenféle másolásvédelemtől, de hogy milyen lesz a kínálat, vagy hogy lesznek-e földrajzi megkötések az elérhetőségre vonatkozóan, arról egyelőre keveset tudni.

Az új logó, és a boot-képernyő:

 

Sokszor elektronikus úton kapjuk meg a hivatalos kitöltendő dokumentumokat (jelentkezési lap stb) és nemegyszer ugyanúgy elektronikus formában kell visszaküldeni. Két lehetőség közűl választhatunk: Vagy temérdek időt elpazarolva kinyomtatjuk, kitöltjük majd végül valami pdf készítővel ( mondjuk Open Office-ba beszúrva a bescannelt képet ) ismét pdf-é alakítjuk ( megkímélve ezzel a másik oldalon ülő technikai analfabéta titkárt a vesződségtől) - vagy a címben már említett FillAnyPdf.com oldalhoz fordulunk:

 

  Az oldal SSL titkosítással dolgozik. Annyi a teendőnk, hogy feltöltjük a kitölteni kívánt dokumentumot, és az eszköztáron szereplő eszközökkel (szövegdoboz, szabadkézi rajz, szimbólum) beírjuk az adatokat. Az oldal nem csak egyszerű usereknek nyújt segítségéget: A feltölttött pdf doksihoz kapunk egy linket, amit bárkinek elküldhetünk, (sőt még embed kódot is) hogy kitöltse az űrlapot.

A szolgáltatás a versenyek/rendezvények szervezőinek is hasznos, mert így sok helyre elküldhető, egyszerű, egységes kitöltési módot biztosít. A mások által kitöltött kész dokumentum pedig visszajön az általunk megadott mailcímre. Egy ingyenes, egyszerű, regisztráció nélküli, Google Forms-hoz hasonló szolgáltatás....

Sokszor ha valamit megkedvelünk, akkor még többet és többet szeretnénk kapni belőle... Legyen szó csokiról, a kedvenc zenénkről, vagy egy szuperjó sorozatról. Alig várjuk, hogy kijöjjön az együttes új albuma, vagy leadják a következő Barátok Közt részt... Míg a zenéből könnyen kereshetünk hasonló előadókat, ha tudjuk a kedvenc számunk stílusát ( és www.last.fm is segít megtalálni nekünk ) vagy ha keresünk egy témájában/színében hasonló képet akkor ebben a bejegyzésben leírtak segítenek, addig a hasonló témájú weboldalakat elég nehéz megtalálni.

Persze nem nagy ördöngősség beírni a "Gugliba", hogy hírszájt, vagy amit éppen keresünk, de nem biztos, hogy a megfelelő találatot kapjuk. Sokkal jobb lenne, ha nem egy robotra, hanem az egyelőre fejlettebb emberi döntéshozatalra hagyatkozhatnánk. A Google Chrome böngésző egyik hasznos kiegészítője, éppen a hasonló oldalak keresését segíti.

Ha letöltöttük a Similar Pages kiegészítőt, akkor a böngészőnk jobb felső sarkában egy DunaTv logóhoz hasonló ikon jelenik meg. Erre kattintva az éppen aktuális oldalhoz hasonló siteokat kereshetünk. Az értékelés nem a weboldal kulcsszavai alapján, hanem a Google SearchWiki szolgáltatásával történik, azaz, ha valaki rákeresett a Google-ban egy kulcsszóra, és a találatok között egy hasznos elemet talált, akkor azt értékelhette, így növelte a találati relevanciáját az oldalnak. Ezen értékelések alapján sokkal jobban meg lehet határozni az oldalak közötti hasonlóságokat.

Próbaképpen álljunk egy kevésbé ismert letöltési oldalra a böngészőnkben, ezután klikkeljuk a kiegészítő ikonjára:

És láss csodát, megjelennek a (még felépítésükben is) hasonló oldalak. Nagyon hasznos kiegészítő, megörültem neki, mert vele sikerült megtalálnom a www.filehippo.com odlalt, ahol a majdnem az összes népszerű ingyenes programot megtaláljuk, többek között olyan nagyágyúkat, mint a CCleaner takarító, vagy a multihálózatos Pidgin üzenetküldő. Sőt letölthető a saját Frissítés figyelője is, ami a gépünkön fellelhető szoftverek legújab verziójának megjelenését figyeli.

Ha "simán" a Google keresés segítségével kutakodnánk a hasonló oldalak után, (ez esetben például a "download site" kifejezést használva) akkor elkeserítenének az eredmények, mert csupa ismert, agyonreklámozott, "agyonkeresőoptimalizált" oldal találnánk (download.com, download.microsoft.com stb...)

Vagy ha képmegosztó site-okat keresünk:

Ez bizony jó...

Tömörítes, kicsomagolás, arhiválás... Ezek a feladatok nélkülözhetetlenek egy oprendszer használatakor. Gondoljunk csak olyanokra, mint backup készítese, vagy csak egyszerűen egy internetről letöltött tömörített állomány kibontása. Vajon a leggazdaságosabb tömörítési algoritmust használjuk?

Zip? Rar? 7z? Netán a hiper-szuper médiatömörítő, az UHA? Íme néhány elvégzett teszt táblázatos formában (arány+időmennyiság), majd a végeredmény:

(mindegyik program normál tömörítési beállítását használtam - a táblázat második sora mutatja, hogy az eredeti fájlméret hány százaléka lett a kimeneti fájlméret - harmadik sor mutatja a tömörítéshez szükséges időt - a legjobb eredmények kiemelve)

Szöveges dokumentumok (office formátumok + pdf)

Név	RAR	7Z	ZIP	UHA
Arány	48 %	44 %	53 %	33 %
Idő	54 sec	50 sec	18 sec	2 perc 31 sec

 

Médiafájlok (jpg, mp3, avi, wmv, mpg)

Név	RAR	7Z	ZIP	UHA
Arány	98 %	98 %	98 %	70 %
Idő	2 perc 3 sec	1 perc 41 sec	23 sec	7 perc

 

Egyéb formátum (mondjuk egy Program Files beli mappa, amiben van exe, dll, médiagyűjtemény, és sok más formátum)

Név	RAR	7Z	ZIP	UHA
Arány	42 %	31 %	46 %	35 %
Idő	14 sec	11 sec	4 sec	30 sec

1. 7z - a király
2. zip - amikor még nem volt 7z akkor nem véletlenül volt ez mindenhol használatos: egy alap-tömörítő
3. UHA - elfeledett médiatömörítő, ha csak .avi-ról van szó nem ismer lehetetlent: sikerült neki elérni a 55 %-os határt is - igazából ebbe a rangsorba nem is illik bele! Egy külön rangsor első helyét kellene megadni neki. Csak a tömörítési idő húzta vissza a 3. helyre...
4. rar - népszerű de nem hatékony

Noob vagyok a blogolásban, próbálok kevés hype-al 0day dolgokat postolni, úgy, hogy ne legyen tldr. magyarázat lentebb

A geek/kocka kifejezés olyan embert jelent aki megőrül valami modern termékért. Általánosságban olyan személy, akinek az érdeklődése egy bizonyos témára fókuszálódik. A "modern terméket" azért említem, mert manapság előszeretettel használják a műszaki területeken jártas emberre. A 90' években keletkezett a fogalom, akkor még csak a videojátékozás, képregényolvasás, és a neten való lógást jelentette. Azóta kiszélesedett a jelentéstartalom, megkülönböztethetünk matematikai, zenei, színházi, képregény, rajzfilm, manga, anime és gamer geekeket. Vagy bármilyet. A "geek"-ké nyilvánítást indokolhatja a témához kapcsolódó rajongásának magas intenzitása.

A geek ember még egészségesen kocka. Van azonban a nerd aki annyra tökéletesre fejleszti a tudását, hogy szinte kizárja az egész világot. Magában és szigorúan csak egy témára öszpontosítva akár a szüksges életfeltételek kizárásával egy dologgal foglalkozik.

A fent említett két "faj" :D által kialakított nyelvezet a rajongás, hatékonyság és megkülönböztetés jegyeit foglalja magában. Nézzük a következő angol szöveget, amit egy hacker rakott ki egy általa feltört oldalra:

Wh47 4r3 y0u 74|k1n6 4b0u7 n00b? |337 5p34k 15 7h3 c00|357 7h1n6 3v3r. 17 0wn5 4nd y0u 5uck. 1 4m 4 |337 h4x0r.

What are you taking about noob? Leet speak is the coolest thing ever. It owns and you suck. I'am a haxor.

Látszik, hogy milyen menő(tökélyre fejlesztett rajongás), több kifejezést lerövidít(hatékony), és csak a hozzáértők tudják elolvasni(megkülönbözet). Ezt hívják leet beszédnek amit az elite angol szóból egyszerűsítettek: elit beszédet jelent. Másképpen leírva: leet = 1337. A 90' években a hackersiteok úgy is próbálták rejteni magukat a keresők indexelgető robotjai elől, hogy a fentihez hasonló szöveggel írtak. A betűket számokkal helyettesítették, például: A = 4 vagy E = 3 (fordítva kell szemlélni) stb... Aki tudta, hogy keressen az megtalálta. Most következzen néhány leggyakoribb nerd beszédelem:

• noob = newbie = újonc
• pwn = own = saját (elgépelés miatt o és p közel van egymáshoz) - ha egy hacker feltör egy siteot nagy valószínűséggel a következőket írja ki: 7h15 s173 i5 pwn3d by h4x0r
• 0day = zero day = 0 napos, egyszóval friss - lehet 1,2,3...day azaz régebbi anyag (letöltenivaló)
• l2p = learn to play = tanulj játszani (kezdő programozóknak)
• lamer = bénázó

És a geek beszédelemek, melyek inkább chaten használatosak, több vulgáris elemet tartalmazva:

• askhole = sokat és hülyéket kérdező egyén (az angol asshole kifejezésből)
• ASL? = Age?/Sex?/Location? = Kor?Nem?Hol? egyből a közepébe
• asdf = nincs jelentése - a billentyűzeten egymás után sorakozó négy betű egyfajta chatspam/figyelemfelkeltés
• RO(T)FL - Rolling on (the) floor laughing - Földönfetrengő röhögés
• LMAO - Laugh my ass off - Leröhögtem a s_ggem.
• WTF - What the fuck? - Mi a ***?
• TLDR - Too long, didnt read - Olvashatatlanul hosszú
• OMG - Oh my god - Ó, Istenem...
• d00d = dude = haver
• 4eva = forever = örökké
• foo = fool = bolond
• FUX = fuck = ***
• pix = pix = pictures = képek
• thx = thanx = thank you = köszönöm
• r u xy?= are you xy = te vagy xy?
• w00t? = what? = micsodaa?

 

A Facebook legújabb változata csak szöveges információt kínál, hogy szinte bármelyik mobilról elérhető legyen, és hogy ne terhelje le a 3G-s hálózatokat. A mobil változattól (m.facebook.com) elkülönülve az új szolgáltatás a zero.facebook.com címen lesz a jövőben elérhető. (még a mobil FB jön be a linkre kattintva)

Szemmel vezérelhető mobiltelefont mutatott be a japán NTT DoCoMo mobilszolgáltató. A barcelonai Mobil World konferencián kiállított készüléken a fülhallgatókhoz kapcsolt elektródákkal segítségével, pusztán a szemmozgások alapján lehet hívásokat kezdeményezni és fogadni, vagy akár zenét hallgatni.

A fülhallgatóhoz kapcsolt elektródák azt a szakemberek által régóta ismert jelenséget használják ki, hogy a szemgolyó elülső és hátulsó pólusa között potenciáldifferencia létezik. A szemgolyók mozgásával bekövetkező potenciálváltozásokat, úgynevezett elektro-okulogrammokat (EOG) az orvostudomány elsőként a 20 század első felében kezdte kutatási célra, elsősorban diagnosztikai célokra használni.

A szemmozgás-érzékelő rendszer még a becsukott szemhéjjal történő szemmozgások potenciálváltozásait is képes érzékelni, a fejlesztőknek mindössze egy olyan szoftvert kellett írniuk, amely az elektródákból érkező jelekhez rendeli a telefon fontosabb funkcióit. A zenelejátszás indításához, megállításához a felhasználónak határozottan jobbra, majd balra kell mozgatnia a szemét. Egy adott dal átugrásához a szemgolyót kétszer jobbra kell mozdítani.

A hangerő vezérlése már több gyakorlatot igényel: hangosításhoz a szemgolyót fölfelé, majd az óramutató járásával megegyező irányba, halkításhoz pedig szintén fölfelé, majd az ellenkező irányba kell forgatni. A DoCoMo szerint az eszköz még csak prototípusként létezik, de a kísérleteik azt bizonyítják, hogy néhány éven belül a mobilok talán ehhez hasonló megoldásokkal lesznek vezérelhetők.                              Forrás: Origo

Aki web programozó annak fontos tudnia, hogy jól működik-e az oldala mindenféle böngészőben, mindenféle képernyőfelbontás/színmélység kombó alatt, nem csúszott-e szét valahol. A browsershots.org nekik lett kitalálva.

Itt megnézhetjük az oldalunkat majdnem az összes létező böngésző alatt mindenféle beállítási lehetőségekkel: operációs rendszer, böngészőtípus, felbontás, színmélység, javascript/java/flash engedléyezés szerint tesztelhetjük le az oldalunk kinézetét.

Ha nem vagyunk megelégedve az alapbeállítással, akkor először jelöljük ki, hogy milyen platformokon és böngészőkön akarunk tesztelni. Ezután írjuk be a tesztelendő oldal URL-jét, majd "Submit".

Ekkor kapunk egy ehhez hasonló linket: http://browsershots.org/http://index.hu/index.html

Az első pillanatban ezen még nem láttunk semmit, csak annyit, hogy az x darab böngészőteszthez (alapjáraton 48) mennyi idő szükséges, míg megkapjuk a screenshotokat. Miközben tart a folyamat, frissíthetjük az oldalt (a kapott linket), így folyamatosan láthatjuk, hogy hol tart a procedúra, és meg is nézhetjük azt, amelyik már elkészült. Ha később akarjuk megnézni az eredményt, akkor egyszerűen le is tölthetjük az oldalról egy .zip fájlba csomagolva az összes elkészült screenshotot. Az oldal 30 percig tartja meg az eredményeket, de ezt egy gombnyomással meghosszabbíthatjuk.

Íme amikor már kész a feldolgozás:

Sok furcsa gányolmány található a neten, ami szép és jó, de vagy felesleges, ( Web Windows 3.1 ) vagy megvalósításában merőben eltér a szokásostól ( FPS Tetris ). A most bemutatott két oldal is ilyen:

Checkbox vízcsepp

Pipálgatós html vezérlőelemekből felépített rács, ahol ha valahova kattintunk egy vízcseppszimulációt nézhetünk végig, ahogy leesik és szétplaccsan a csepp. Kreténség kategóriában első. Már várom a 3D motort checkbox alapokon :D

Böngészőablak-pong

Furcsa megvalósítása a Pong nevű klasszikus játéknak. Az ütők és a labda is egy böngészőablak. Az ablakok javascript segítségével mozognak. Van többjátékos üzemmód is. A szép az egészben az, hogy lehet cheat-elni az ütőnk (albakunk) átméretezésével. :)

A következő Firefox trükk a bonyolult neve ellenére egy egyszerű dolgot takar. Ha valaki Firefoxot használ, és irdatlan sok könyvjelzője van, akkor egyszer elkezdi őket mappákba rendezni.

Vagy úgy csináljuk, hogy új könyvjelző hozzáadása közben egy legördülő menüből kiválasztjuk, hogy melyik mappába akarjuk elmenteni a bejegyzést, vagy egyszerűen elmentjük ömlesztve egy helyre és mondjuk, havonta rendezzük őket a "Könyvjelzők kezelése..." menüponttal.

Van egy sokkal egyszerűbb, beépített, automatikus rendszerezési módszer is, ami megkímél minket a sok felesleges munkától. Ezek az intelligens kategória-könyvjelzők. Nézzünk erre egy példát: A hírszájtokat akarjuk egy helyre gyűjteni. Bemegyünk a Könyvjelzők\Könyvjelzők kezelése..." menüpontba ahol már van néhány ilyen könyvjelzőnk. Rákeresünk arra a szóra, hogy "hír", hiszen a híroldalakat szeretnénk csoportosítani.

Ekkor megjelenik egy új gomb az eszköztáron: Mentés. Azt gondolnánk, hogy ez a keresési találatokat (név, url cím stb) menti el mondjuk egy .txt fájlba.

  Nem. Létrejön egy intelligens címke bal oldalt, ahol a könyvjelzőtárunk mappaszerkezetét látjuk. A típusát jelző kis ikon is más kinézetű, hiszen nem mappáról van szó.

  Ha legközelebb létehozunk egy új könyvjelzőt, és érvényes rá az a keresési szó, hogy "hír" (tehát megtalálható az oldalcím szövegében, vagy az url-ben, vagy a forráskód <META name="keywords"... részében), akkor hozzáadáskor automatikusan belekerül ebbe a csoportba. Nem kell foglalkoznunk, az időrabló csoportosítással.

És igen. 2009 augusztusa óta 100 poszt született. Na és akkor mi van? Ez semmi.

Miért kezdtem el blogolni? Jobb megtenni és megbánni, mint megbánni, hogy nem tettem meg.

Ez nem egy énblog. Rólam még egy szó sem esett. Vagy mégis? Hisz itt gyűjtöm össze, hogy mi is érdekel engem. Sajnos nem tudtam napi rendszerességgel írogatni, időm se, meg kedvem sem volt, hisz még érettségi előtt állok - vannak más teendők is.

Új technológiai vívmányok bemutatása, érdekességek leírása, egy-két saját program, weboldal-tesztek, picike programozás, geek képek stb... ami itt van, és lesz. Büszke vagyok a 20'000 eddigi látogatóra, nem hittem volna, hogy amit 18 éves fejjel írok, azt valakit rajtam kívül érdekelni fog.

Lehet, hogy túlzásba vittem... Frusztráló, hogy amikor olvasok egy könyvet, automatikusan keresem a lap szélén a gördítősávot. 

 Folytatom amíg tudom. Valahogy mindig lesz, mert úgy még sosem volt, hogy valahogy ne lett volna.

Ahoy:Numlock Holmes

A Geek képek rovat átköltözött a napigeek.blog.hu címre!

Egy Apple-fan almafáján iAlma terem:

 

Elvetemült kockaság:

Excel-grill:

Tuxrta:

Almás pite: